Egy éve kezdődött...

...a blogom, egészen pontosan ezzel a bejegyzéssel..., de ekkor még nekem fogalmam sem volt, hogy ilyen ajándékkal készülnek nekem egyesek... és hogy mekkora meglepetést okoztak ezzel :), és voltak annyira szemfülesek, hogy mikor már ittam, akkor megígértették velem, hogy írni fogom...Hát (tudom, hát-tal nem kezdünk mondatot...) az írás nem mindig megy, de igyekszem képekkel azért feltölteni...és talán majd most többet is írni... 

Egy éve ilyenkor már bőven pánikoltam, hogy mi lesz velem, mi vár rám ott a távoli Északon, és hogy hogyan fogok mindent elintézni és mindenkivel még egyszer, utoljára találkozni, (ahhoz képest elég gyakran járok Budapesten...) meg befejezni azt a rengeteg melót és rendet hagyni magam után...és akivel csak lehet közös ebédet, kávézást, egyebeket szervezni...Aggódtam azon, hogy milyen lesz szállodában lakni, hogy meddig maradunk Göteborgban és mi lesz utána, mit fogok ott csinálni, ahol hideg és sötét van, ahol állítólag a jegesmedvék megeszik a lábamat (ez volt a kedvenc főnököm riogatása...).

Ráadásul tavaly ilyenkor éppen Prágában pakolásztam, rendezkedtem és küzdöttem az IKEA-s bútorok összeszerelésével, meg a kipakolással, meg a berendezkedéssel, meg a mindennel. Igazából izgultam én már mindenen, nem is lehettem teljesen normális akkoriban...(sem...)

Köszönöm nektek a blogot, (azt is, hogy megcsináltátok), a kommenteket, a leveleket, a látogatásokat...