...és a harmadik napon: Oslo

 Ha már a tegnapi bejegyzésben megmutattam a teret, ahol a szálloda van, akkor itt egy kép kívülről is, a szobát meg már úgyis láttátok. 

A szálloda, ami színház is volt egyben

 Hétfőn korán keltünk, hogy elérjük az első hajót az Operaháznál, ami a Bygdøy-félszigetre visz. Előtte a csomagot letettük a pályaudvaron, de még így is maradt időnk újabb képeket csinálni. Az épület teljesen más nappali fényben, mint naplementében, a misztikusságát teljesen elveszítve is szép modern épület. (Már amennyiben nem ellentmondás szépnek nevezni egy modern épületet...)

Félúton az Operaház tetejére

Az Operaház a vízből "nő" ki, túloldalon meg a legöregebb oslói betonépület

Üvegjéghegy

Új projektek a víz felől

II. világháborús emlékmű

Világítótorony (és én)

Aranyhíd

Tengert kémlelő halászok/sarkkutatók

Bejárat a Kon-Tiki múzeumba

RA - a hajó amivel Thor Heyerdahl átszelte az Atlanti-óceánt

Kon-Tiki - az első nagy út ezzel a hajóval át a Csendes-óceánon, mellyel bebizonyította hogy az ősi technikákkal sem volt lehetetlen ekkora utazás

Ezután átsétáltunk a Fram múzeumba, mely a sarkkutatást mutatja be. Az épületet a Fram nevű hajó köré építették, a hajó körül az egyes szinteken a Déli- és az Északi-sark kutatóinak állítanak emléket, tervekkel, használati tárgyakkal, fényképekkel és egyéb dokumentumokkal. A hajó teljes egészében bejárhatók, vagyis megnézhetjük hol és hogyan éltek a sarkkutatók, hol aludtak, mit ettek, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük. Azt hiszem ez volt az egyik legnagyobb élményem Oslóban.

Fram múzeum kintről

Fram teljes életnagyságban

Konyha

Hótalp és síléc

Fram makettje

Sarki fény (sajnos csak a kivetítőről)

Óriási hajó

A speciálisan kialakított hajóval (a hajótestet ne tudja összeroppantani a jég), először Nansen vágott neki az Északi-sarknak, amit végül a rossz időjárás miatt a hajót elhagyva szánnal tudta megközelíteni. Ezt követően még számos, az északi sarkkört kutató expedíciónál használták a hajót, majd Amundsen ezzel jutott el az Antarktiszra, az 1910-12 közötti útján, amikor ez volt a bázishajó, innen indultak kutyákkal, szánokkal a Déli-sarkpont meghódítására, a norvég zászlót kitűzni. Nagy versenyben volt Scottal, de az angol számos hibás döntése miatt végül később jutott el a célhoz, és a visszaúton életét is vesztette. 

A hajót még az első világháborúban is használták, majd 1935-ben került a félszigetre és hozták létre a múzeumot. 

Ekkor már tekintettel kellett lennünk a visszafelé induló utolsó hajóra is, meg arra, hogy nemsokára indul a buszunk vissza Göteborgba, úgyhogy - sajnos - a skanzent már nem tudtuk megnézni, helyette visszatértünk a napsütéses padhoz és lógáztuk a lábunkat. 

A városházánál döbbenten fedeztük fel, hogy a 10 fok körüli idő a norvégok számára annyira meleg, hogy a srácok póló nélkül gördeszkáztak...

Tavasz Oslóban - félmeztelenül

 Újabb séta a norvég parlament körül, ahol tüntetés volt, úgy látszik én ezt mindig kifogom, bár azt sajnos nem sikerült kideríteni, hogy pontosan kik és miért, mert csak azt az egy táblát láttuk angolul. 

Karl Johans gata - Oslo sétálóutcája

 Útközben hamburgert ebédeltünk (ismét), majd menni kellett a buszhoz, sajnos. Néhány napot igazán el tudtam volna még képzelni a városban.